AJÁNLOM AZ OLDALT
2005. május 3., kedd | "A maga részéről utálja és megveti a playbacket – közli velünk Dolák-Saly, de nincs mit tenni, egyszerűsíti a dolgát."
Bár első ránézésre nem tudjuk elképzelni, hogy ez a rengeteg ember hogyan fog beférni az előadásra, végül mindenkinek lesz helye – igaz, pótszékek bevetésével. A csillárról valószínűleg azért nem csüngenek az emberek, mert a terem nem bír ilyennel.
A maga részéről utálja és megveti a playbacket – közli velünk Dolák-Saly, de nincs mit tenni, egyszerűsíti a dolgát. Így hát következik egy kirándulás a metálzene területére, amiben az előadó gyerek- és fiatalkori frusztrációit dolgozza fel.
Vegyesen érkeznek a dalok és felolvasások – Dolák-Saly saját meghatározása szerint stand up helyett read up humorista -, van, amit még a Madáretetőből ismerhetünk, van, amit a L’art pour L’art fénykorából, és akadnak újabb opuszok is. A rutin érezhető az előadáson, ám ez nem feltétlenül baj, nincs az az érzésünk, hogy a L’art pour L'art negyede haknizna.
Boborján ma nem lesz itt, közli Dolák-Saly; egyébként is hülyeség volt felrakni a plakátokra, mert Boborjánhoz egy kérdező is kellene. Anti bácsi viszont megérkezik Pécsre és az előadás legnagyobb sikerét aratja. A téma természetesen a szex, ami hirtelen átvált a fekáliák taglalására: Anti bácsi a hadifosásban hadirottyanttá vált és ma kakaszóra ébredt. A hatás leírhatatlan.
Az előadás hirtelen véget ér – elmondása szerint az előadó elfelejtette közölni, hogy ez itt már a vége -, de a vastaps hatására Dolák-Saly visszaszökell a színpadra és előad egy dalt a fakír és a szatír lét közötti különbségről, miközben fejen is áll. Búcsúzásképpen megtudjuk még, hogy a L’art pour L’art nem szűnt meg, sőt, ősszel várhatjuk őket Pécsett a Best of L’art pour L’art előadással. Ott leszünk.
