December 3-án a Társalgó vendége volt Dolák-Saly Róbert humorista, a L'art pour l'art Társulat oszlopos tagja. Nyíltan és őszintén beszélt új könyvéről, vonzódásáról Boborjánhoz és a társulat férfitagjaihoz.

(Butter Cup): - Szerintem fantasztikusan jó lett a könyved, a Madáretető, mit tudsz az eladásokról, sokan veszik?
Dolák-Saly Róbert: - Igen, harmadik nyomásnál tartunk, a tizenháromezredik példánynál.

(Butter_Cup): - Hogy állsz a fekete humorral? Vagy az már nem a te asztalod?
DSR: - A fekete humor, már amennyiben az, a halálról, a morbiditásról szól, mindig is része volt a magyar abszurdnak. A könyvemben is található jó néhány hasonló.

(Rico): - Mi késztette a művész urat a Királylány és a büdös paraszt című irodalmi mű elkövetésére?
DSR: - Az, hogy kellett írni egy diafilm-képregényt a Brutális katicabogár című estünkhöz, és ez sikeredett.

(Steel City): - Gallával hogy álltok? Szerintem Miki nem csinált mostanában túl sok jó dolgot.
DSR: - Gallával nincs kapcsolatunk.

(Danyka): - Volt valami konfliktus Galla és közted, vagy ő más utakon akart járni?
DSR: - Volt. Nem is kevés. A társulat és a Galla között volt konfliktus.

(Csiszi): - Van még rá esély, hogy összeálljon a régi társulat, akár csak 1-2 műsor erejéig?
DSR: - Minek? A mostani ezerszer jobb.

(Butter Cup): - A hétköznapi életben is, ha utazol és figyeled az embereket, akkor magadban már viccelődsz velük és gyártod a poénokat, vagy asztal mellé ülsz és gondolkozol?
DSR: - Is-is.

(Steel_City): - Ma hallottam az egyik kereskedelmi tévében, hogy készül egy magyar történelmi film, ami a Gyalog-galopp-nak egy bizonyos hazai verziója lesz. Mi erről a véleményed, ill. Ti nem akartok-e saját filmet csinálni?
DSR: - A forgatókönyvünk már be van adva, ami egy magyar történelmi abszurd sztori lenne. Érdekes módon jóval ezután nyilatkozta le egy rendező a fent említett film ötletét.

(meso) : - Én még emlékszem egy Dolák-Salyra, aki nagyon szépen énekelt. Később aztán eltorzult a tekintete, és röhögtetni kezdett. Milyen az igazi arcod?
DSR: - A http://www.dolak.hu  oldalon sok arcomat lehet tanulmányozni, szeretettel várok oda mindenkit. (nem is beszélve a www.dolak.gportal.hu-ról... XD ~ P a p u c s)

(Rico): - Szerinted is elkeserítő, hogy már Magyarországon is lopják egymás ötleteit a "művészek"?
DSR: - Nem éppen felemelő tulajdonsága ez az embereknek, de ha nincs más lehetőségük, mint más gondolataiból élni, sajnos ezt a jövőben is meg fogják tenni. Erről egyébként szintén van szó a könyvem végén.

(janyka): - Ejtették már a neved második részében az "ly"-t j-nek? :)
DSR: - Persze, sőt, voltam már tolaksli meg dolák sanyi, stb.

(Steel_City): - Kit tartasz a magyar abszurd humor ősatyjának?
DSR: - Több atyja is van. Felsorolás következik: Karinthy Frigyes, Őrkény István, Romhányi József, Alfonzó, Nagy Lajos stb.

(meso) : - Mi neked Laár András? A mestered? A munkatársad? A barátod?
DSR: - Egymás mesterei vagyunk, rengeteget tanultunk egymástól, a többi feltételezés is igaz.

(Rico): - Tetszik a háttérzene a weboldaladon. Van valahol "befejezett" verzió? Te készíted a zenei alapjaidat, vagy csináltatod őket?
DSR: - A háttérzenét az a barátom csinálta (Kisvári Ferenc), akivel hamarosan egy koncert-színház produkciót fogunk létrehozni, aki az Őskor című lemezemet hangszerelte, és aki zseniális.

(Butter_Cup): - Elárulod, ki ihlette Boborján figuráját?
DSR: - Igen, elárulom. Azok az állatok, amelyekkel találkoztam, különös tekintettel a kutyákra, macskákra, régi barátnőim, velük beszélgettem ilyen ostoba arckifejezéssel. Sőt a buta szájtartásra is egyik barátnőm hívta fel a figyelmet, nem is volt tudatos.

(AxelFoley): - Álmodtál már banánról? Én igen... szörnyű volt.
DSR (Boborján): - Nem akarok banánról álmodni, mer' az annyira idegesít, hogy bokán rúgnám legszívesebben a banánfát, amin nő az a hülye banán...

(Steel_City): - Még mindig féktelen vágyat érzel magad iránt? ("Imádom engem")
DSR: - Azóta volt egy kis elhidegülés, de dolgozom nagyon magamon. Úgy látom, picit enyhültem velem kapcsolatosan, de még nem vagyok az igazi. Egyszer megpróbáltam lesmárolni magam, de kaptam egy pofont tőlem, úgyhogy még tart a próbálkozás.

(Littlehope): - Készül-e valami szilveszterre? Esetleg nem tervezitek, hogy a Besenyő család életébe egy rész erejéig belépjen Anettka?
DSR: - Képzeljétek, a L'art pour l'art Társulat NEM LESZ EGYETLEN TELEVÍZIÓBAN SEM SZILVESZTERKOR! Hogy miért nem? Mert a magyar televíziók nem tartottak igényt ránk. De! Tárgyalások folynak egy másik tévével, úgyhogy januártól valószínűleg folyamatos lesz a jelenlétünk, mert van egy intelligens gárda, aki rájött, hogy jól járna velünk.

(wsanyi): - Ki a legtermékenyebb (elvontabb) a csapatban, ha összeültök egy előadás előtt?! Laár, Te vagy esetleg más?
DSR: - Az elmúlt hat évben a legtermékenyebb írónk Szászi Móni volt, aki a legtöbb jelenetet, ötletet írta, beleértve az összes Besenyő családot. Természetesen Laár Andris, Pethő Zsolt és szerény személyem is azért sokat alkotunk, de nem szabad nem tudomásul venni, hogy néha a csajok ügyesebbek nálunk.

(koc): - Vajon véletlen, hogy anno a Holló Színházban a négyesbe 3 énekes került be? Vagy korábbi ismeretségetek továbbfejlesztése volt ez?
DSR: - Fontos információ: Laár Andrásnak és nekem soha nem volt közünk a Holló Színházhoz. Mi mindig L'art pour l'art Társulat voltunk, így válaszolni erre nem tudok.

(A_Grincs): - Ki áll Önhöz közelebb: Pandacsöki Boborján vagy Naftalin Ernő?
DSR: - Töredelmesen be kell vallanom, hogy a nagy ősfigura mindenekelőtt Pandacsöki Boborján, aki egyébként - bevallom - hasonlít is rám, elég gyakran vagyok annyira kuka. Csak ezt senkinek nem árulom el.

(A_Grincs): - Lehet tudni, hogy mi Naftalin Ernő foglalkozása?
DSR: - Igen, valószínűleg leszázalékolt tisztviselő, aki kerékbe tört egzisztenciáját titkolja, és ostoba ötleteivel - találmányaival - traktálja környezetét.

(DJ_Deel): - Robi! Kit bírsz legjobban a társaságban?
DSR: - A Szászi Mónit, aki az én kedvesem. Akárhogy is próbálkozom, a fiúkat nem tudom olyan közel érezni magamhoz, pedig már tettem néhány megjegyzést arra vonatkozólag, hogy "melegedjünk össze", de ők mindig elutasítottak. Hülye kényes fráterek!

(cool): - Robi! Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
DSR: - A kérdés jogos! Még ennél is kiegyensúlyozottabb fazon.

(halidéj): - Ha most abba kéne hagynod valamilyen okból a szereplést, akkor mihez kezdenél? Mit csinálnál szívesen?
DSR: - Szerencsére sikerült elég "durván" betörni a könyvpiacra, így öreg koromban valószínűleg folytathatom az írást.

(cool): - Hova mennél szabira legszívesebben? A pénz nem számít.
DSR: - De a pénz számít! Legszívesebben az Alfa Űrállomásra mennék fel egy hétre, szerintem ott igazán jó számokat tudnék írni.

(Butter_Cup): - A hétköznapi életben mit tartasz a legabszurdabbnak?
DSR: - A politikát, amitől hányok, és méltatlannak tartom arra, hogy emberek millióinak életét ez határozza meg. Sokkal inkább hiszek a művészetekben és a tudományokban, remélem, egyszer eljön a "mi világunk" is. Én elbúcsúzom tőletek, ne legyetek szomorúak, sokkal inkább örüljetek! Csókol bátyátok s egyben húgotok, az öreg Boborján!