Nyolc óra előtt néhány perccel a kedves hölgy kitárja az ajtót és jegytépkedés után be is tódul a majdnem teltházas nézősereg. És várunk. Szerencsére nem sokáig, mert egyszer csak megjelenik Ő. A Dolák. Bejön, meghajol és kimegy. Van, akinek már ezért is megérte a belépőt kifizetni, hogy lássa az említett urat, egy sötét színű nadrágban és kék-fehér ingben. Nem kell azonban csalódnunk, máris kezdődik egy vetítés Dolák-Saly Róbert életéről, képekkel illusztrálva. Ezután bejön ismét, és már tényleg elkezdi az előadást. Nem szeretnék sokat idézni, egyrészt mert így leírva nem olyan vicces, másrészt meg aki nem jött el, az vessen magára. Dolák-Salyn látszik, hogy nem először csinálja ezt a műsort (valószínűleg több száz ilyen fellépése volt már), mégis észrevehetően élvezi. Még azt a poént is viccesen tudja elmondani, amit állítása szerint „csak százezren láttak a youtube-on és biztos nem hallotta még senki közülünk”. Rutinosan mozog a színpadon és váltogatja a figuráit: kezdi a Besenyő család öregjeként egy Rolling Stones-feldolgozással (a címe: Erzsi), majd Naftalin Ernőként megállapítja egy fiatal nőről hazugságvizsgálóval, hogy „Hazudik!”. Ezután jött az áll-leesés. Azt kiáltja Dolák-Saly Róbert, hogy „Gyere be, meglepetésvendég!”. És akkor besétált Pethő Zsolt (gyengébbek kedvéért: az a szőkés srác a L’art pour l’art-ból, aki Margitot játssza…), és közösen adtak elő többek között egy Boborján jelenetet, amelyet nevezhetünk az est abszolút fénypontjának. A jelenet felét improvizálták Robi egyik hülye mondata folytán. Látszott rajtuk, hogy élvezik, és szívesen csinálják! Ők is nevettek néha… :-) Aztán előadás után bementem hozzájuk, az öltözőbe, ahol már jó sokan várakoztak. Robi és Zsolt mindenkihez nagyon kedves volt, aláírtak mindent, satöbbi. Történeteket is meséltek, például, hogy a múltkor Dolák-Saly Róbert elment vacsorázni az unokahúgával, és csak akkor jött rá, hogy nincs is unokahúga. Én is odamentem hozzájuk és Robival beszélgettem egy keveset, melynek szövegét most itt közlöm: Képünk az előadás után készült, jobbról balra: Dolák-Saly Róbert és a cikk szégyenlős szerzője. - Először arra lennék kíváncsi, hogy milyen színű a fogkeféd. - Kék… Általában kéket szoktam venni, azért nem pirosat, mert a piros, az nagyon elüt a kéktől. - Esetleg azért, mert az megy a fürdőszobabútorhoz? - Nem, nem megy az sehova, mindig ott van a pohárban. Egy helyben, amíg el nem mozdítom. - Mikor voltál utoljára fodrásznál? - Minden nap megyek, de nem engedek semmit se csinálni a hajammal. Nagyon idegesít, amikor hozzányúlnak. Viszont azért jó, hogy ott vagyok, mert ha esetleg változtatni kell a frizurámon, akkor ne essek pánikba, s a lehetőség adott legyen. - Színházi függönyök közül melyik színt szereted a legjobban? Mert itt ugye ilyen kék… meg ott a szélén barna. - Hát ez idegesít. Emiatt a műsort is alig tudom elkezdeni. A kék nagyon idegesít, meg a barna is. Így egyben meg aztán különösen, de külön-külön is. Még a zöldet, a pirosat és a sárgát nem szeretem. Ja meg a lilát se. - Akkor milyen színűt szeretsz? - Igazából nem szeretem a függönyöket és a színüket se, de azért mindig uralkodom magamon. Nem esek különösebben kétségbe, amikor függönyt látok, csak aggódom nagyon. Régen például vagy leszaggattam, vagy meggyújtottam őket. Viszont most, hogy a közönség itt van, ez nagyon gáz lenne. Biztos mondanák, hogy a Dolák felgyújtotta a függönyöket… ezt azért nem akarom. - Egy kicsit komolyabbat is kérdezhetek? - Igen. - Szóval, amikor írsz egy jelenetet vagy dalt, nem röhögöd el magad? Mert a nézők, hallgatók mindig óriásiakat nevetnek, én is mindig… Te hogy bírod ki röhögés nélkül? - Én sem bírom ki. Nagyon röhögök, amikor írom a dalokat, ezért általában fél évig is eltart, amíg a végükre érek. Amikor elkezdem őket, annyira röhögök, hogy nem tudom befejezni. Inkább úgy szoktam írni, hogy közben nem figyelek oda. Például tévét nézek, vagy olvasok, vagy valakivel beszélgetek. Így el tudom terelni a figyelmemet egy időre. De amikor rájövök, hogy dalt írok, azonnal röhögök. Nehéz műfaj ez. - A vetítéseket (a mostani fellépésen is volt néhány, a youtube-on rákeresve ti is találhattok) te rajzolod, vagy eredeti diafilmek? - Ezek mind eredeti diafilmek. Néha azért kicsit belenyúlok egyikbe, másikba, de általában a lényeg megmarad. A szlovák népmese például egy igazi szlovák diafilmből való, és persze vannak benne eredeti szlovák szövegek. Csak ennek így, ahogy összeállítottam, nincs értelme. Viszont jól lehet mondani… de nem lehet lefordítani. Egyébként fogalmam sincs, hogy ez a szlovák népmesetörténet miről szólt. Egyrészt nem tudok szlovákul, másrészt nem is lényeges a végeredmény szempontjából. Ezután kedvesen elbúcsúztunk, majd utána eszembe jutott, hogy alá kellene íratni a két könyvet (Madáretető, Boborján) és a két L’art pour l’art DVD-t (Best uff L’art pour l’art és Nooormális???), mire kedvesen visszajött és aláírta. Közben kérdeztem tőle még egyet. - Jelenetek és dalok szövegeit nehezen jegyzed meg egyébként? - Ha nem tanulom meg, akkor igen. És zavar is. Emiatt inkább könnyen jegyzem meg, hogy ne nehezítsem meg a dolgomat. Aztán ismét elbúcsúztunk, ő pedig odahívta Pethő Zsoltot, hogy ő is legyen szíves aláírni a DVD-ket, meg ha akarja, a könyveket is. Zsolt aztán ezt mondja nekem: Nyugodtan tegezhetsz egyébként. Te vagy az idősebb. Ezután ő is aláírt mindent, és a kedves szavai után tőle is elbúcsúztam. Aztán megint odamentem hozzájuk, hogy csináljunk már egy közös fotót. Csináltunk is. Majd pedig elbúcsúztunk, de most már tényleg.

mgery - április 28 2008 16:46:50