A "zsenilis" művész
2006. december 08 | "...örömmel és hosszasan beszélt az egyébként női blúzhoz hasonlító pulóverről, ami ingadozó ízlésének eredményeként immár a weblapjára is felkerült, mint önéletrajzi elem."
R. Szabó Zsuzsa | 2006. december 08., 11:57
Nyugtatódalokkal és rémballadákkal szórakoztatta nemrégiben közönségét Debrecenben Dolák-Saly Róbert, aki olyan figurákat hívott életre, mint a „totális szellemi leépülés és a letisztultság kivételes állapotában” éldegélő Besenyő-nagypapa.
A III. Debreceni Könyvszemlén vendégeskedő Dolák-Saly Róbert saját bevallása szerint sokféle pozícióban kipróbálta már magát: volt egyszemélyes elő-zenekar, osztályfőnök, gépírónő, tojástartó és lemezborító is. Az 1981-es Tánc- és Popdal-fesztiválon rózsaszín pulcsiban feszítve engedte ki torkából a hangot. Az említett rózsaszín pulóver története a beszélgetés során részletesebben is kifejtésre került.
Dolák-Saly beszélgetőpartnere Váradi Ferenc volt, aki megörvendeztette a mókás színész-író-komédiást jól irányzott kérdéseivel. Úgy beszélgettek, mint haver a haverral, így elmaradtak a szokásos rutinkérdések, mindenhol elhangzó válaszok. Megtudhattuk azt is, hogy Boborján tulajdonképp nem is igazán emberi lényről mintázott figura, na de ne szaladjunk annyira előre. A beszélgetés egy kis Dolák-pályafutással kezdődött. Dolák-Saly Róbert ugyanis „rendes emberként” kezdte, biológia-rajz tanárként végzett, rövid ideig osztályfőnök is volt, de azért ott bujkált benne a kisördög. A hetvenes évek közepén az Omega koncertturnéi előtt egyszemélyes elő-zenekarként pengette hangszerét, majd egy progresszív, audiovizuális előadással, a XX. századi barlangrajzok című koncertműsorral vonta magára a figyelmet.
És akkor elő azzal a rózsaszín pulóverrel! Az említett ruhadarabot az 1981-es Tánc- és Popdal-fesztiválon viselte. Váradi Ferenc ráérzett, hogy ez fontos momentuma Dolák-Saly életének, hiszen örömmel és hosszasan beszélt az egyébként női blúzhoz hasonlító pulóverről, ami ingadozó ízlésének eredményeként immár a weblapjára is felkerült, mint önéletrajzi elem.
A dalolás, a szövegírás tehát lételeme az abszurd humorú életművésznek. Szövegkönyveit olvasgatva azonban biztosra vehetjük, hogy egy furcsa poétával van dolgunk. S mikor e dalokat zenei kísérettel és teljen akusztikai valójában halljuk, még csak megerősödik bennünk e gondolat. Dolák-Saly dalaiban, mintha egy óvodás próbálna ritmusokba rántva beszélni nem túl összeszedett mondandójáról, intonációja és bicsakló önkifejezése már a védjegyévé vált.
Dolák-Saly olyan figurákat hívott életre, mint a „totális szellemi leépülés és a letisztultság kivételes állapotában” éldegélő Besenyő nagypapa, vagy a még írásban is raccsoló Leopold.
Kipróbálta magát a tanárságon, színészségen és dalszerzőségen kívül tollforgatóként is.
Szászi Mónival megírták a Boborján-ügyi kézikönyvet, amelyben Boborján figurájának kulisszatitkaiba nyerhetünk bepillantást. Míg a Madáretető című könyvének a koholmány- és kacsagyűjtemény sajátos műfaji meghatározást adták. Az álújság-sorozat egy verbo-vizuális katasztrófa. Az önmagát Wulitzer-díjas írónak tituláló szerző újságírói stílusparódiákat, nyelvi játékokat és szellemes képmagyarázatokat gyűjtött egybe, és saját rovatokat is kreált, úgy is mint a kresztábla-magyarázat, horrorszkóp és versátírás.
Dolák-Saly itt-ott filmekben is felbukkan, nemrégiben például a Le a fejjel! Tímár-filmben láthattuk afféle modern sárkányfű-árusként. Leginkább azonban a L’art pour l’art társulat szeget találó vastyúkjaiból ismerjük. (Az idén 20 éves társulat december 4-én a Lovardában szórakoztatta az abszurd humor kedvelőit.)
De térjünk vissza a kedélyes könyvszemlés csevelyhez. A beszélgetés felénél a humorista felkapta a motoros sapkát, gitárt ragadott, átvedlett nagypapává és rázendített egy „nyugtatódalra”. Majd az Angie című számot írta át Erzsivé, és félig sírós hangon Erzsébetet becézgette.
A beszélgetés második felében megtudhattuk tőle, hogy nagyon szereti az állatokat, és nemcsak hogy dédelgeti őket, hanem gesztusaikat, reakcióikat, mozdulataikat és testtartásaikat átülteti figuráiba is. Így, ezen az alapon bátran állíthatjuk, és állítanunk is kell, hogy Boborján egy vizslakölyök „emberesített” verziója.
Ahogy maga Dolák-Saly mondja, a „zsenilis”(zseni és dilis keveréke) Pandacsöki Boborján nem kíván látensen, burkoltan politikai és közéleti eseményekre és jelenségekre reagálni.
Így vélekedik az egész társulat, ők ki szeretnének maradni a politikai sárdobálásból és a trágárságtól is ódzkodnak. A debil Besenyő család ugyanis sajátos nyelvi érintkezéssel próbál egyéni színt vinni a magyar kabaré-élet palettájára. Dolák-Saly elmesélte, hogy számos felkérést kapnak ugyan a televíziótól, de mindenhová úgy hívják őket, hogy írjanak bele valami közéleti, politikai tréfát is a szövegeikbe. A meg nem alkuvás eredményeképpen így aztán jó ideje nem láthatjuk őket a sorozatokkal és kibeszélő-showkkal megfertőzött dobozban.
A Karinthy és Örkény humorán felnőtt Dolák-Saly Róbert a szórakoztató műsora végén mindenkit arra kért, hogy ne hagyja magát a politikai sárdobálásokban elfásulni és elszontyolodni, inkább találjuk meg az élet sóját, és nevessünk sokat!
|