DSR & LPL
Nem jól menő divatcég, se nem pedig multifunkcionális világgazdasági vállalat, hanem az történt, hogy Papucs egy magányos estéjén fogta, majd hallás után legépelte eme interjú szövegét úgy, ahogy vagy. Szegényt nagyon megviselte a netelvonás. Az egy mondattal az előző mondat előtt, és két mondattal e mondat előtti, ám egy mondattal a három mondattal ezelőtti mondat után lévő mondatban említett interjú a Best uff L’art pour L’art szép piros DVD -n tekinthető meg.
A L’art pour l’art abszurd humort játszó művészeti négyes formáció tagjai a winettouharcieszközeaminemszekerce ŕ Robiról
P e t h ő T h . Z s o l t
Robi nagyon vicces, ő egy...zseniális figurái vannak. Közülünk szerintem ő a legjobb színész, de ezt nagyban munkának is köszönheti, mert ha ő kitalál egy karaktert, akkor azt megismeri kívülről-belülről. Nagyon szórakoztató, szóval ö…borzasztó hülyeségeket tud kitalálni. A figurái teljes értékűek És hát a színpadon is túl soxor szórakoztat engem, tehát (eh) mivel én csinálom a Boborjánt most már tíz éve, elég sok olyan emlékem van, hogy én röhögök a színpadon. Szerintem arra is megy ki a dolog, hogy engem megröhögtessen... tehát ő akkor elégedett, hogyha én röhögök: mert akkor tudja, hogy nem csak a jelenetet ajduk elő, hanem hozzátett valami pluszt.
S z á s z i M ó n i
A Robi, az borzasztó feledékeny. (nevet) Ez jut róla eszembe… és emiatt rengeteget improvizál. És nagyon-nagy hülyeségeket tud mondani; és nagyon sok röhögés fakad az ő feledékenységéből a színpadon.
L a á r A n d r á s
Hát egy nagyon gigászi tehetség. Mindenben. Tehát azt kéne megnézni, hogy mibe nem. Azt nehéz; tehát szerintem szépen rajzol…úgy vettem észre…jól énekel, jó zeneszerző, jó szövegíró, jó színész; marhajó jeleneteket ír, és jól eljátssza. Tehát most már ennél többet már most mit?! Tehát már nincs is olyan…és ja, és bocs’ánat, biológiatanár, és tudományos érdeklődése is van, foglalkozik valami asztronómiával -csillagászattal- , szóval a sokoldalúsága az nagyon meghatározó- és az, hogy jó azokban, amiket vállal!
(Boborján- A jósok jósa bejátszás)
R o b i ŕ m a g á r ó l
-Feladat unatkozó diákoknak mateklecke helyett és gyanánt: számolja meg, hány „mittudomén ”(s ennek rokon fajtái) hány „akkor” s végül hány „tehát” található a szövegben. Emelje gyökre. Aztán inkább mégse.
-Papucs elsőnek szemét volt és ŕ beleírta a „ümm” „hmmm” és „ööö” részeket, de aztán mégiscsak megirgalmazott, és kivágta ezeket. Akinek eme hangutánzó szavak a perverziói, az sajnos kénytelen pusztán verbálisan élvezni. Megjegyzem, marha sokat kellett vágni a szövegből. Robi! Moderáld magad! XD
A r s p o e t i c a
Ha éppen olyan feladat van, hogy meg kell írni egy színházi estet, akkor tudom, hogy kell írni dalt, kell írni jelenetet, tudom, hogy… Boborjánul kell megnyilvánulni…és akkor…kell írni vetítést. És akkor ezek így sorba ott vannak az agyam polcain, és akkor: na akkor most lássunk neki ennek- s lássunk neki annak…tehát akkor konkrétan tudom, mi a feladat.
Megyek valahol, vagymittudomén, a legnyugodtabb pillanatban…ööö…fürdök a tengerben, vagy valami: és eszembe jut valami marhaság! És…és hát azt hát azt…meg kéne jegyezni. Mert… annyi mindent elfelejtettem…olyan sok-sok-sok ötlet, jelenet, mittudomén, bármilyen műfajú dolog elszállt, hogy…hogy…hogy utána nagyon sokat bosszankodtam, hogy nem jutott eszembe. Rengeteg ilyen volt. És akkor…megfogadtam magamnak, hogy lehetőség szerint azért rögzítem őket.
Egy olyan típusú pali vagyok, aki gyerekkora óta meg akarja magát mutatni, és különböző módokon teszi ezt, és…és…és hát a Mennyei erők segítségével sikerült nekem egy olyan társulatban helyet kapnom- és rögtön az elején- amelyik talán a leg ööö…legöööszélesebb skálán lehetőséget nyújtott arra, hogy én kifejezzem magam.
Innentől, dobbantva, én akár komoly dolgokat is írhatnék, mert sokkal hitelesebb, mintha valaki állatira bekomolyodik és besavanyodik húsz éven keresztül, és utána elkezd viccelődni…-az elképzelhetetlen számomra. De fordítva oké.
Azt gondolom, hogy aki sokat csinál valamit, az…az rájön so…csomó olyan dologra, ami fölösleges, és rájön csomó olyan dologra, ami…ami lényegi. Tehát, például az alkotási folyamaton belül mamár sokkal nagyobb biztonsággal csinálom, csináljuk a dolgokat, tehát ha megírunk valamit, annak igen nagy százaléka megmarad. De régen írtunk valamit –mittudomén 15 éve- akkor mittom’, volt olyan, hogy szinte az egész estet átcseréltük, tehát állandóan dobáltuk ki a jelenetet, és mittudomén, a végén aaa..z eredeti elképzelés 20% maradt benne. A rég…a legelső megnyilvánulásaink ilyenek voltak.
Én az abszurdra nagyon szerényen (kunc) azt szoktam mondani, hogy: az egy okos humor. Tehát öööaaaa Karinthy is azt csinálna. Tehát ott nem engedődik meg a közhelyeknek a… a közhelyek között való sétafika. Nem engedődik meg, hogy öö az ember alpári legyen csak úgy… „l’art pour lar’t”*. Hanem ott…ott…ott tényleg gondolat kell, hogy legyen benne; (csettint egyet) ott valódi csavar kell, hogy legyen benne. És… ha a valaki nem tájékozott a világ dolgai…val kapcsolatosan, nem tájékozott lélektanilag: hogy az ember hogy működik, hogy az emberek, hogy a társadalom hogy működik…akkor abból nem lesz abszurd humor, akkor abból közhelyes, közönséges dolgok lesznek, amiket sokat látunk. (fanyar mosoly)
Mindenről beszéltünk már évszázadok, évezredek alatt már mindenről szó volt: a szerelemről is, a különböző történésekről, emberi magatartásokról, csak az a lényeg, hogy hogyan: újszerűen, meghökkentően, másképpen.
* L’art pour l’art (francia): művészet a művészetért; itt: öncélú humor.
T e h e t s é g e z ő d é z ő d é s
Kezdem onnan, hogy édesapám 12 éves koromban elhagyott bennünket…egy érrrdekes…történet kapcsán…szerintem egy politikai ügy áldozata lett… erről nem is akarok erről többet beszélni…ennyi a lényeg… csak azért, fontos ezt megjegyezni…édesanyám nevelt fel utána.
Édesanyám volt az, aki elvitt egy gitárórára 12 éves koromban, édesapám halála után közvetlenül, hogy valamivel…próbáljon engem életben tartani, mert édesapámnak volt egy gitárja (én nekem semmi közöm nem volt hozzá) de ő úgy gondolta, hogy: beirat. S mondom… kérdeztem, hogy: „Miért?” „Háttmer… menj el, aztán meglátjuk.”
Aztán a harmadik - negyedik órán azt üzenete a tanárbácsi- aki a Dankó Pistának valami leszármazottja volt…oldalági rokona (virul)- hogy a fiú tehetséges, na, ezt meghallottam, és azonnal nem mentem tovább. (nevetősen: ) Na, ez mondjuk meg is látszik, mert nem vagyok egy gitárvirtuóz…utána már nem mentem. De érdekes módon, ez beindított nálam egy olyan folyamatot, hogy ö…egyrészről felfedeztem a gitározás lányokra gyakorolt bombasztikus hatását, ami borzasztóan erőteljes volt. Tehát, amikor én játszottam, akkor a valóban a barátaim nagyszerűen becsajoztak, és elvitték a csajokat. (nevet)
Aztán ööö… az első dalok rögtön meg is születtek. Alig…püntyögtem, már rögtön dallamok lettek belőlük.
Aztán édesanyám megbánta, hogy beiratott, mert a tanulás rovására kezdett menni, és akkor egy finom kis… harc indult egymás között, de aztán hamar belátta, hogy van mit keresnem a pályán, és akkor…és akkor megszerette, azt amit csinálok. Hát például Bobroján figuráját nagyon szereti.
Megtörtént az, hogy színpadról leszóltam, hogy: „édesanyám, várjál meg előadás után!” (derül) Ez a legnagyobb szemtelenség volt, amit megengedtem magamnak, de a közönség nagyon röhögött.
N y o l c ó r a m u n k a …
Hát volt…suli…akkor főiskola, egyetemre lementem, aztán otthagytam, aztán hm… godnoltam, hogy valamilyen tudós leszek, katedrára állok, és ott onna magyarázok…akkor rájöttem, hogy ez Magyarországon nem fog menni…akkor disszidáltam…de hamar hazajöttem anyámnak a kérésére… és akkor, és hát, akkor itt sokáig nem döntöttem arról, hogy mi leszek; ezs okáig tartott. És akkor elmentem képesítés nélkül tanítani, gitározgatni, satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Úgy a L’art pour l’art tevékenysééég… közepe táján…az ezerkilecszázkilenecven…öt környékén szólt nekem az akkori párom (a Móni) hogy nincs-e kedvem a L’art pour l’art társulatban részt venni… - ezt mondta úgy, hogy ’86-tól kezdődött a L’art pour l’art és ’95-ben mondta ezt nekem. (nevet) És mondom: „Ezt hogy érted?” „Hát úgy, hogy szerintem…te itt ebben nem veszel részt.” Hát tekintve, hogy mindig jó szeme volt, mondtam, hogy „Hát igen.”
Nem a Társulattal volt bajom, hanem magammal nem tudtam valahogy mit kezdeni, hogy én mit csináljak igazából…tekintve, hogy már elég idős voltam, úgy döntöttem, hogy „na jó.” És akkor ’95-ben összeszedtem magam, és akkor lekezdtem fókuszálni a teendőkre, és akkor onnantól lehet észrevenni, hogy a Társulatban dolgoztam.
(az interjú a Dolák-dalok mixel zárul, igencsak hatásosan.)
|